Ma az egész internet ezzel van tele, úgyhogy én sem maradok ki belőle. Hurrá, Karácsony, és Boldog ünnepeket!!!
Jó Karácsonyesténk volt, játszottunk, majdnem éjfélig. Kinect, Cluedo, Lego, darts.... A kölykök is élvezték, mi is.... Az a jó, ha úgy elmegy az idő, hogy észre sem vesszük. Ez most ilyen volt ...
Elkészült a szokásos, éves naptáram, most egyszerűen csak átirányítok :-))
Amikor a bejárathoz értünk, kissé megijedtem. (ennyi fekete öltözetű ember egy helyen...)
Azt mondtam magamnak, hogy nem vagyok normális, hogy egy 10 éves kölyköt ide hozok.
De aztán láttam, hogy más szülő sem normális. Sőt! Elég sok szülő nem normális. Úgyhogy megnyugodtam.
Meglepően sok gyerek volt a Kárpátia koncerten. (ami este, 21 órakor kezdődött)
De a gyereknek semmi baja sem lett, hogy péntek este nem került időben ágyba.
Nagyon is élvezte az egészet.
Énekelte a dalokat. Tapsolt.
Tetszett neki a sok zászló. (Megígértem, hogy jövőre neki is szerzünk egyet) Nyilván, jövőre is jönni kell.
Összességében jó buli volt.
Ismét Ukrajnában jártunk, sikerült egy kis pénzt elköltenem. Csak adidas cuccokat kerestem. Vásárlásom eredménye:
2 szabadidő alsó, 1 póló, 1 kisebb méretű hátizsák, 1 pár 34-es cipő. Mindezt kb. 14000 Ft-ért.
(Csak úgy zárójelben megjegyzem, hogy a cipő az biztos nem eredeti, viszont jól néz ki, és kb. megfelel a minősége a nálunk kapható kínainak, amilyet nemrég vettem esőcipőnek 3000 ft-ért, a hátizsákkal is vannak kétségeim, hiába van benne cimke, de az anyaga egész jó, viszont a nadrágok, és póló teljesen beillene a magyarországi adidas boltok kínálatába.)
Úgyhogy végeredményben elégedett vagyok a bevásárlótúrával :-))
Megtalált engem is egy nigériai. Mármint csaló.
Amikor megvettük a fiamnek a biciklit, nem sokkal később a régit felraktam a topapro-ra, mert ugye minek tároljam, hátha akad valaki, aki megveszi.
Írt a topapro e-mailt, hogy egy bizonyos thomasmorgan@blumail.org érdeklődik a bringa után, és mellékelték is a szöveget, ami meglepetésemre angol nyelvű volt.
Itt még nem is volt semmi gyanús, habár megfordult a fejemben, hogy minek vásárol valaki magyar nyelvű oldalról, ha nem tud magyarul, esetleg nem is itt él, de hát ez még előfordulhat.
Segítségül hívtam a google fordítót, és valami olyasmi áll a levélben, hogy fennáll-e még a hirdetés, és érdeklődik a szállítási költségek iránt.
Na, itt megemlíteném, hogy én a bringát még Magyarországon belül sem vagyok hajlandó postázni, nemhogy külföldre. Úgy hirdettem, hogy benne van a város neve is, és akit érdekel, jöjjön el, nézze meg, ültesse rá a gyereket, és csak akkor vigye el, ha minden tekintetben megfelel.
Gondolkodtam is, hogy reagáljak-e egyáltalán a levélre, de hát engem úgy neveltek, hogy ha megszólítanak, akkor illik válaszolni. Tehát megírtam neki -(természetesen magyarul, mert gondoltam ő is ismeri a google-t, és ha én használni tudtam, akkor ő is veheti a fáradtságot),- hogy én nem értek angolul, és azt is, hogy az áru csak személyesen vehető át, postázást nem vállalok.
Erre másnap jött egy szintén angol nyelvű szöveg, amiből azt szűrtük le, (mármint a google és én), hogy a fiának akarja megvenni a bringát, és küldjem el az alábbi címre, meg adjam meg a számlaszámomat, hogy átutalhassa a pénzt, meg a szállítási költséget, stb. Néztem az adatokat, a cím: Nigéria.
Na, persze. Hallottam én erről a népségről korábban, és azt nagyon megjegyeztem, hogy nem bedőlni nekik. Meg különben is....
A levél elejét olvasva az járt az eszemben, hogy most szépen válaszoljak neki, hogy nem értette meg, hogy nem postázok, vagy erősebben fogalmazzak, hogy értse... netán fordítsak angolra.... de aztán eljutottam a Nigériai postacímhez, és leesett, hogy engem bizony itt csúnyán hülyének akar nézni valaki.
Az már csak a ráadás, hogy a Thomas Morgan úr fiát teljesen másképp hívják, mint az apját....
Úgyhogy levelet töröltem, bringa marad, majd ha a nigériai becsenget, és kezembe nyomja az árát, akkor viheti. Addig meg kapja be... és járjon gyalog
Elképesztő egyébként, hogy mik vannak, az ember állandóan legyen résen, ha nem akarja, hogy átcsesszék a fejét. Rákerestem erre a neten, és kiderült, hogy ez egy igencsak gyakran alkalmazott csalási módszer.
Nagyon remélem, hogy senki sem fog bedőlni nekik.
Most sem hagyjuk ki:
Korábban már volt erről szó, hogy szerintem ezeket a bolti festékeket színvakok tervezik, mert ne mesélje be nekem senki, hogyha én megveszek egy szőke színárnyalatot, és attól az én világos szőke hajam bebarnul - akkor az alaphajszínemmel van a baj.
Nem. A szőke az náluk barna, a platinaszőke az náluk szőkésbarna, és még sorolhatnám. Egyszerűen nem az a színárnyalat jön ki, amit ők ígérnek, nem írják rá, hogy az világosbarna lesz, és nemilyen-olyan szőke. Akkor majd legközelebb a vásárló vesz egy másik árnyalatot, majd egy másikat, másikat, míg végül megtalálja a megfelelőt, akkor ők azt megszüntetik, és új fantázianeveket dobnak a piacra, és kezdődikminden elölről.
Marketing ez, kemény marketing - értem én....
Én pedig azt csinálom, hogy van a festékek dobozain az a kis fülecske, amin rajta van a festék márkája, meg a száma, szóval azt én levágom, ráírom a saját tapasztalataimat, azt, hogy milyen szín jött ki belőle, és legközelebb a szerint választok, nem a doboz felirata szerint. Mert én nem szeretek mindig egyforma árnyalatot, amióta megszünették a kedvencemet, a 247-est, ami egy nagyon jó vörösesszőke szín volt, és azóta sincs még csak hasonló sem a piacon- na azóta változó vagyok. Hol szőkébb, hol barnább, hol aranyba játszó, hol homokszínű. Mikor milyen kedvem van.
És nem kísérletezek, hogy úgysem olyan jön ki, amit elképzeltem. Csak előveszem a fülecskéket, kiválasztom a saját árnyalatomat, és e szerint vásárolok. Célzottan. Akkor is, ha a dobozára teljesen más van írva.
Azóta olyan színű a hajam, amilyet szeretnék. Házilag festve, olcsón.
Megvettük végre az új bringát Bencének, mert a mostani, egy 20-as MTB már eléggé kicsinek bizonyult. Igaz, tekerni még tudott vele, de a térde már egész közel volt a kormányhoz, így nincs mese, cserélni kellett.
Elég sokat variáltam, és tájékozódtam a témában, többen ajánlották, hogy vegyek neki 26-ost, alacsony vázzal, máshol meg azt mondták, hogy biztonságosabb a 24-es.
A gyerek most 10 éves, és 142 cm magas. A 26-os kerékpárt 150 cm-es magasságtól ajánlják. A 24-est 9-12 év között, és kb. 155 cm-es magasságig. Tehát Bence pont határeset. Azért tudná hajtani a 26-ost is és ez esetben hosszú évekre le lenne tudva a bicikli téma, de mégis a 24-es mellett döntöttünk.
Hogy miért? Egyrészt azért, mert Bence eléggé óvatos típus, nem az a nagyon vagánykodó gyerek. Biztosabban közlekedik a 24-essel. Megállásnál, ha leteszi a lábát, könnyebben megtartja a biciklit. Azon kívül arra is gondolni kell, hogy lifttel közlekedünk, és több ajtón keresztül, valamint lépcsőn (keskeny rámpán) kell fel-le tolni a bringát, az ő erejével könnyebben kezel egy 24-est. Ráadásul a fékkarok is kisebbek, mint egy felnőtt biciklin, az ő kis gyerekkezével könnyebben behúzza.
Hát ezért lett 24-es. De mivel 1-2 év múlva ezt is ki fogja nőni, így nem ruháztunk be egy újba, hanem használtat kerestünk. Találtunk is, nem kézből vettük, hanem kerékpárbolton keresztül. Így át lett nézve, és fel lett szerelve a szükséges eszközökkel, amit a KRESZ előír.
Aztán majd 1-2 év múlva újra kezdjük a bringakeresést. De akkor már újat.
Tetszett ez:
és még jobban ez:
de mivel a 24-es mellett döntöttünk, ez lett belőle:
/A képek a testbike.hu és a bike-shop.hu -ról lettek kölcsönvéve./
Na, igen...ismét előjönnek az iskolakezdéssel kapcsolatos dühöngéseim.
(arra már szót sem vesztegetek, hogy kisméretű hátizsákot a városban csak gyerekes, vagy lányos mintával lehet kapni,mintha a fiúknak nem kellene hátizsák. Ja, van, márkás, semmi extra, de az ára a fellegekben...hát kösz.... Majd veszünk normális fiúsat a decatlonban, ha pesten járunk. Mert ott gondolnak a nagyfiúkra is...)
Na, de vissza a témára, amin kiakadtam, és amire a címben is utaltam.
A mi iskolánkban tesiórára piros rövidnadrágot, és sárga pólót kérnek. A fiam tesicucca egy rucanor nadrágból, és egy fibri pólóból állt. Mindkettő jól bevált, jól bírták a mosást, stb. Simán jó lennének még a következő évben is.
Igen ám, de a gyerek nő. Így a cuccokat újítani kell.
Póló
Gondoltam, a póló sima ügy, bemegyek a papír-írószerbe, ahol a fibrit árulják, és veszek egyet. Hát persze....
Az üzletben láttam, hogy van választék. Az ára egy kissé felment, bár ez nem meglepő a mai világban. (eddig sem volt olcsó, de a minőségéhez képest a megfizethető kategóriába tartozott) Szóval, ezt még lenyeltem volna, ezt a 600 ft-os áremelést, de ahogy levettem a polcról a megfelelő méretű, és megfelelő színű pólót, de rögtön láttam, hogy valami nem stimmel.
Először is, az anyaga: köszönő viszonyban sincs a korábbi anyag minőségével. Ez egy lötty. Egy ritkás szövésű, nyúlós, puha pólóanyag, ami ránézésre max. az első mosásig tartja a formáját, de lehet, még addig sem. Ettől még a kínai is jobb, ha minőségben nem is, legalább árban.
Itt mondtam az eladónőnek, hogy ez nem ugyanaz a minőség, mint a régi. Volt egy gyenge próbálkozása, hogy dede, ez a fibri, rajta van az embléma is... de széthajtottam a pólót, és láttam, hogy extra-gáz. A szabása sem ugyanaz, széles (bő) és rövid. Vagyis nagyon béna... Na, itt, ezen a ponton az eladónő is elismerte, hogy ez már nem ugyanaz, mint amit a fibri márkánál megszoktunk. Azt is mondta, hogy ezt jelezték a gyártónál is, de azt a választ kapták, hogy tetszik-nem tetszik, ez van, és ők nem nagyon ugrálhatnak, mert valamit árulniuk kell.
Természetesen, a pólót nem vettem meg. Az dühít, de nagyon, hogy egy évek óta jól bevált nevet tesznek így tönkre, és az, hogy mivel ugyanazon a név alatt árulják, és ugyanúgy megkérik az árát, így a vásárlót nézik teljesen hülyének. (és itt nem az üzletre, hanem a szállítóra gondolok) Mert sokkal tisztességesebb lett volna azt mondani, hogy fibri nincs, de van helyette fibri-2, vagy akármi, mert most csak ezt tudják szállítani.
Akkor nem csalódik az a vásárló, aki a megszokott minőséget várja, amit ráadásul meg is fizettetnek vele.
Nadrág
Ez se semmi.... itt azon tudtam kiakadni, hogy egy sima, vékony pólóanyagból varrott, sima, egyszerű, zseb nélküli, rossz szabású (szűk szárú, béna), gagyi nadrágért hogy van képük elkérni 2800 Ft-ot???
Igaz, akinek nem tetszik, ne vegye meg... van a piacon házilag (csak lock-kal) varrott, ugyanolyan sima, gyenge, vékony anyagból készült, "semmi formája nincs" rövidnadrág, de az "csak" 1000 Ft-ba kerül. Ha jobban meghúzom, látszik a gyenge varrás, hogy fogja ez kibírni a tesiórákat, nem tudom.
De igazán nem is érdekel. Vettem vékony hurkolt, jó minőségű szabadidő anyagot, 750 Ft volt fél méter. Kell még hozzá gumi, 1 m-nél nem több, és megvarrom, így a nadrágkérdés meg lesz oldva.
De mit csináljon az a szülő, aki nem tud varrni, és a piacra sem jut el? Nyilván, megveszi a vackot, jó pénzért. Sokan kénytelenek ezt tenni. Ezt pedig kihasználják a gyártók és készítők, de nagyon-nagyon. És nagyon rondán.
Szülinapomra kaptam egy narancsfát (is). Amikor megkaptam, volt rajta rengeteg virág, (nagyon kellemes illattal) és 1 db növésben lévő zöld narancs.
Most a virágokból pici zöldnarancsok lettek, az 1 db növésben lévő zöldnarancs viszont eltűnt... :-))
/képek a google képkereső szíves közreműködésével innen lettek kölcsönvéve:

Bárminek lehetne nevezni, de magányos farkasnak nem. Már gyerekként különféle klikkekhez csatlakoztál, és ma is legfőképpen a tiédhez hasonló gondolkodású emberek társaságában zajlik az életed - önazonosságodat ugyanis nagyrészt az a csoport határozza meg, amelyhez tartozol. Akkor érzed jól magad, ha egyértelmű visszajelzéseket kapsz arra vonatkozóan, hogy fontos vagy az adott körben, ennek érdekében pedig igyekszel is a középpontba kerülni. Ha nem méltatnak eléggé, visszavonulsz, hiszen a másodhegedűs szerepét nem neked találták ki, ám így az önmagadban és a világban való hitedet is elveszítheted. Vannak barátaim, tehát vagyok - akár ez is lehetne a mottód.
Mindenhol otthon érzed magad, ahol idegen nyelven beszélnek. Ugyanolyan szívesen vagy együtt a különféle kultúrákból származó emberekkel, mint saját hazád toleráns és nyitott lakóival. Keresed azok társaságát is, akik messziről érkeztek. Az utazás egyfajta belső igény számodra - amellett, hogy vonz a távolság, folyamatos késztetést érzel horizontod tágítására is. Fogékony vagy az új ingerekre, ám megesik, hogy ezek a kelleténél nagyobb hatást gyakorolnak rád. Így aztán hited és világképed gyakorta változhat, attól függően, hogy éppen milyen benyomások érnek a külvilág részéről.
Rendkívüli nyitottsággal és kíváncsisággal áldottak meg az égiek, aminek egyebek mellett a karrier terén is nagy hasznát veheted. Intellektuális beállítottságod révén ugyanazt a dolgot általában több szemszögből is megvizsgálod. A mások számára átláthatatlan helyzetekben is képes vagy logikusan gondolkodni, és pillanatokon belül több javaslatot is teszel a megoldásra - ez utóbbit illetően segítségedre lehet jó kombinációs készséged és fejlett képzelőerőd is. Ráadásul jó kommunikációs és kapcsolatteremtő képességednek köszönhetően szinte bármilyen struktúrába könnyedén beilleszkedsz. Buktatót jelenthet viszont az, hogy miközben az ötletek szinte egymást kergetik a fejedben, nem sikerül összpontosítanod az adott feladatra - így akár végzetes hibát is ejthetsz. Sikeres lehetsz minden olyan területen, ahol közvetítőszerepet tölthetsz be, illetve ahol nagy jelentőséggel bír a kommunikáció.
Bár nagyra értékeled a barátságot, tartva az esetleges csalódásoktól, illetve az azokból fakadó sérülésektől, nagyon megválogatod, hogy ki az, aki előtt kitárulkozol. Így aztán viszonylag kevés barátod van, mellettük azonban - főként toleranciádból és lojalitásodból fakadóan - az idők végezetéig kitartasz, és ez jellemzően fordítva is igaz. Társas kapcsolataid egyfajta biztonságot adó hátteret is jelentenek számodra, ám, ha úgy adódik, látszólagos félénkséged ellenére hezitálás nélkül kiállsz a többiek mellett. Hangulatváltozásaid, illetve sértődékenységed ugyan rányomhatja bélyegét a barátaiddal való viszonyodra, ám ők sok jó tulajdonságod fényében előbb-utóbb megbocsátják ezeket a gyengeségeidet. Ennek köszönhetően gyorsan túllendültök az esetleges mélypontokon, és ott folytatjátok, ahol abbahagytátok.
A munkában legbenső énedet igyekszel kibontakoztatni, miközben környezetedre is folyamatosan hatást gyakorolsz. A magad igencsak sajátos szemszögéből közelíted meg a problémákat, és nem kevésbé eredeti módon oldod meg őket. Ha elhatározol valamit, arra teljes erőddel ráveted magad, és szinte biztosan véghez is viszed. Megeshet azonban, hogy éppen a benned kavargó hatalmas energiák hatására nyughatatlanná és szélsőségessé válsz - ezért nem árt időnként lehetőség szerint kiszakadnod a mindennapi taposómalomból. A beosztotti pozíció nem neked való - ilyenkor úgy érzed, gúzsba kötve kell táncolnod. Szerencsére minden esélyed megvan arra, hogy viszonylag fiatalon vezető pozícióba kerülj. Neked való terület lehet az orvoslás - különösen azon válfajai, melyekben manuális készségednek is hasznát veheted -, de jól elboldogulsz a technika és a pénz világában, illetve a sporttal kapcsolatos területeken is.
Szükséged van arra, hogy időnként visszahúzódhass valamiféle menedékbe. Sőt, adódhatnak olyan átmeneti szakaszok az életedben, amikor az egyedüllétben találod meg a boldogságot és a beteljesülést. Az elvonultság révén nemcsak gondolataid és érzelmeid csitulnak el, hanem új energiákkal is feltöltekezel - ám ami a legfontosabb, a benned rejlő értékeket is ilyenkor fedezheted fel, és fokozatosan világossá válik előtted az is, hogy miként bontakoztathatod ki azokat. Ha mindezt a gyakorlatban is sikerül kamatoztatnod, tökéletes harmóniában élhetsz a világgal. Érdemes mélyebben tanulmányoznod a spirituális tanokat - ily módon szerzett ismereteid révén ugyanis környezeted javára válhatsz, ami tovább erősíti benned a tudatot, miszerint végső soron minden és mindenki egy.
Mély érzelmek és intenzív szenvedélyek munkálnak benned, ám attól tartva, hogy előbb-utóbb átveszik fölötted az irányítást, elnyomod őket magadban. Eközben erős késztetést érzel arra is, hogy környezeteddel szemben megvédd belső világodat. Így aztán gátlásos, távolságtartó ember benyomását keltheted, ami a legkevésbé sem könnyíti meg számodra a kapcsolatteremtést. Mindez nem csupán a magánéletedre, de közvetetten a karrieredre és általában a társadalmi érvényesülésedre is rányomhatja bélyegét. Ha túllépsz ezen az állapoton, és nagyobb teret engedsz az önkifejezésnek, fokozatosan megszabadulhatsz a visszahúzó erőktől, és ezáltal nagy horderejű, pozitív változásokat generálhatsz életed minden területén.
Karizmatikus személyiség vagy, akit semmilyen kategóriába nem lehet besorolni, ám hajlamod van az individualizmusra és a lázadásra. Tiltakozol az elnyomás minden formája ellen, és magától értetődő természetességgel állsz ki a gyengék és kiszolgáltatottak mellett - esetenként a várható következmények mérlegelése nélkül. A fentiekből adódóan életedben nagy jelentőséggel bíró, esetenként sorsfordító változások követik egymást, melyek éppúgy hozhatnak jót, mint rosszat. Ám ez utóbbiak is magukban hordozzák a továbblépés és a fejlődés lehetőségét, így előbb-utóbb garantáltan megtalálod a helyed. Segítségedre lehet ebben fejlett beleérző képességed is, illetve az okkult tudományok terén szerzett jártasságaidat is hasznosíthatod bizonyos mértékig a mindennapi életben.
Gondolkodásmódod erőteljesen intuitív, esetenként misztikusba hajló. Ráadásul az égiek magas fokú kreativitással és eredeti látásmóddal áldottak meg - ám kiváló elképzeléseid nem mindig valósulnak meg, ugyanis hamar kifáradsz, ilyenkor pedig jócskán alábbhagy a lelkesedésed. Mindemellett szenvedélyesen vágysz arra, hogy új ismereteket szerezz, ám megesik, hogy a fejedben tolongó információkat nem sikerül rendszerezned, így tudásodat éppen akkor nem vagy képes hasznosítani, amikor a legnagyobb szükség lenne rá. Valószínűleg tehetséges vagy a művészet valamely, de akár több ágában is. Ha lehetőséged nyílik rá, érdemes kötetlen munkaidőben vagy távmunka keretében dolgoznod, mivel a struktúrákba való beilleszkedés nem mindig problémamentes számodra.
Titokzatos nő vagy, akit egyfajta misztikum leng körül. Ám miközben gondoskodsz arról, hogy a külvilág ne fürkészhesse ki titkaidat, ellenállhatatlan vágy él benned a rejtett összefüggések felderítése iránt - olyannyira, hogy a cél érdekében bevetett eszközöket sem mindig válogatod meg. Mindemellett az égiek rendkívüli szuggesztivitással is felruháztak, amit hajlamos vagy a mindennapok során bevetni. Bár magadnak sem szívesen vallod be, szívesen uralkodsz mások lelkén - nem feltétlenül azért, mert ebből bármiféle előnyöd származik, egyszerűen csak megnyugtat a tudat, hogy befolyással lehetsz környezetedre. Megtörténhet azonban, hogy elveted a sulykot, ezért a körülötted lévők sorra elfordulhatnak tőled, és az elhagyatottság juthat osztályrészedül.
.....de nagyon. Lehet, másnak nem az, de nekem nagyon is az.
1.
pl. fürdőruha helyett sima melltartó-bugyiban fürdeni. Lehet, hogy a gazdája azt hitte, hogy felvesz egy sima fehér, csipke nélküli fehérneműt, akkor azt már rögtön fürdőruhának nézik. Hát nem. Először is, ha az állítható vállpánt nem is, de a melltartó csatolója rögtön elárulja. Másodszor, meg vizesen átlátszik. Nemcsak maga a bugyogó anyaga, hanem a cimke is.
2.
Totálisan átlátszó fürdőruhát felvenni. Igazából nem is tudom, minek gyártanak ilyeneket, de gyártanak. Talán a strandon sétálgatásra tervezik, de fürdésre biztosan nem. Persze, ilyenkor illene feltüntetni a cimkéjén, hogy víz ne érje. De nem teszik. Tehát, aki megveszi, fürdik benne. Ráadásul fogalma sincs, hogy totál átlátszik, nemcsak a mellbimbója, hanem az is, hogy alul fazonra van-e igazítva, vagy nem...
(érdemes lenne minden újonnan vásárolt fürdőruhát még otthon víztesztnek alávetni, majd tükörbe nézni. Hű, de sokan meglepődnének)
Ugyanez igaz a régi, nyúlott, kopott, elöregedett gumírozású fürdőruhákra, fürdőgatyákra is)
3.
Az örvénymedencében két marokkal fogni a nő cicijét. (mármint a hozzá tartozó pasinak) Nem tudom, azért fogta-e végig, hogy ki ne essen a melltartóból, vagy csak simán el ne hagyják belőle a szilikont... mindenesetre a nőcinek is nagyon tetszett a dolog, olyan jókat vigyorgott. Ja, és nem 20 éves korosztályú párocska volt, hanem jó pár évvel idősebb. Akiknek már lehetne annyi eszük, hogy az ilyet jobb kettesben, netán a környéken gyerekek is vannak.
És arról már nem is beszélek, hogy egy "szuper" beléptető rendszerrel ellátott strandon, felhős időben, hétköznap, egy fél óráig tart bejutni, majd a nap végén egy negyed óra ugyanez kifelé...
Ettől eltekintve bent nagyon jól éreztük magunkat.
A tegnapi nap valahogy nem a mi napunk volt... , mondtam is, hogy "tiszta haszon" volt
Kezdődött azzal, hogy Bencét kivittem az úszótáborba, a strandra. Még elindultunk napsütésben, úgy látszott, ki fog alakulni az idő, de mire odaértünk, befizettem, addigra már látszott, hogy nemhogy napsütés nem lesz, de örüljünk neki, ha nem esik. Kicsit idegesített is, hogy meg ne fázzon a végén a gyerek, de egyrészt voltak ott kisebbek is, másrészt meg meleg vízben vannak, csak nem lesz semmi baj.
Éppen dél körül kisütött a nap, pont a jó égetős déli napsütés....
Délután mentem érte, be a strandra, kiderült, hogy elszakadt a fürdőgatyája. (szerencsére varrható)
Át akartunk menni az élményfürdőbe, de hiába van szabad átjárás a strand és élmény között, mivel a gyerek táborba jött, csoportos belépővel, és így nem kapott "órát" így nem jutott át a beléptető kapun, és nem jöhetett be az élménybe. (vagy vegyük meg a jegyet, persze... amikor már bent vagyunk, nem?) Egyébként tegnap is voltunk strandon, akkor tárva-nyitva volt az egész...
Mivel az én cuccom viszont bent volt az élmény öltözőszekrényében, így én ki-be járkáltam, a gyerek pedig várt.
Gyermek elment a WC-be, és mivel nem tudta, hogy ott tömény hypo-val mosnak fel, valahogy leért a bermuda gatyája a földre, és meg is lett az eredménye. El lehet képzelni egy fekete nadrágot, rózsaszín-sárga hypo foltokkal.
Mivel a fürdőgatyája nem volt használható állapotban, így kénytelen volt alsógatyában fürdeni, nem volt könnyű rábeszélni, de mivel épp színes volt rajta, és úgyis többnyire víz alatt tartózkodott, így végül sikerült.
A sötétkék alsógatyáját csíkosra-foltosra szívta a hypós medence víz.
Kicsit esett az eső, vizes (és hideg) lett a törölközőnk.
Az meg már meg sem kottyant, hogy neki a strand bejáraton kellett kimennie, nekem az élményen, és így neki egyedül kellett elsétálnia az élmény bejáratához.
Az egyetlen pozitívum, hogy viszonylag felhős idő volt, de nem volt annyira hideg, és így elég kevesen voltak a medencében, sőt, volt úgym hogy csak mi ketten voltunk.
Meg is jegyeztem, hogy ilyenkor kell strandra járni, nem kánikulában: a medencevíz nem ragadt a tömény napolajtól; nem égtünk le; hozzáfértünk a "bugybugyokhoz" és egyéb dögönyözőkhöz; és volt helyünk úszni, játszani, anélkül, hogy kerülgetni kellett volna az embereket.
Ukrajnában voltunk ma. Elsősorban tankolni mentünk, de ha már ott voltunk, megnéztük Beregszász várost is.
Majdnem üres tankkal indultunk el, útközben ki is gyulladt a sárga jelzés, így Vásárosnaménynál tankoltunk 2 litert, nem kockáztattuk, hogy leálljon alattunk a kocsi. Utána a határig nincs is más benzinkút. (legalábbis a 41-esen nincs, azt hiszem)
Kissé körülményes ebbe az országba bejutni, mit szépítsek rajta, így van. Odafelé 3 és fél órát álltunk a határon, ebből a magyar oldal volt kb. 3/4 óra, a többi az ukrán oldali várakozás volt. Még jó, hogy nem sütött a nap.
A magyar határon ki kellett tölteni egy nyilatkozatot, az autó kilométeróra állásáról, és a tankban lévő üzemanyagról, meg hogy ki vezeti az autót, és mikor léptünk be. Ezt leadtuk, útlevelet, forgalmit, jogsit néztek, és már mehettünk is... volna. Rengetegen voltak, biztosan a hosszú hétvége miatt is. Álltunk, és vártunk, néha kicsit előre gurultunk. Az ukrán oldalon regisztrálni kellett a kocsikat, ez elég lassan ment. Kaptunk egy papírt a kocsi rendszáma, típusa, és utasainak száma volt rajta, ezt le kellett adni a kezelőablaknál, a zöldkártyával, és forgalmival és útlevelekkel együtt (természetesen ez utóbbiakat visszakaptuk :-))
Közben befutott egy 40 fős turistacsoport, gyalogosan. Pont, amikor már ott álltunk a kezelőablak előtt. Persze, ők gyorsan át akartak menni, és együtt, na de mi autósok is ott álltunk már akkor kb. 3 órája, és nagyon szerettünk volna már továbbhaladni, és egy ember regisztrálása elég sokáig tartott, így mondták ott többen is, hogy sorry, de csak sorban, ki hogy érkezett. Végül nyitottak nekik egy külön ablakot, de akkor a mi útlevelünk már le volt kezelve, autóba is belenéztek, és mehettünk.
Érdekes volt, hogy ukrán rendszámú autókkal előre tolakodtak, ami nem volt épp pozitív élmény, de úgy látszik, ezt ők, otthon megengedhetik maguknak. Ami nem tetszett, hogy jött agresszíven, neki a kocsinak, és ha nem engedem be, egyszerűen nekem jön. Meg a másik magyarnak, meg a harmadiknak... sajnos, elég sűrűn előfordult. Igazán nyithatnának nekik külön sávot, mert hiába van eu sáv, meg nem eu sáv, különösebben nincs különbség köztük.
Átérve a határon, az első faluban, Asztélyban pénzt váltottunk, majd mentünk tovább Beregszászba, és ott tankoltunk. Nekünk magyaroknak hihetetlen, de a drágább kútnál 250 Ft volt egy liter 95-ös benzin. Egy teli tankkal lehet vámmentesen behozni, és kannában 10 litert. Ezután továbbmentünk a városba.
A piac már zárt, de azért még lehetett volna vásárolni. Mi inkább sétáltunk egyet, a Kossuth téren, és elmentünk egy parkba is. Beregszász nem nagy város, de olyan kis hangulatos. Vannak régi, lepukkant épületek, és vannak szép újak is. Az üzletekben szinte mindenhol beszélnek magyarul, és sok-sok magyar felirat is van.
A magyar főiskola gyönyörű épületére is ráférne már egy kis tatarozás, de figyelem felkeltő volt így is, kissé omladozó vakolattal. A park nagyon szép, rendezett. Középen egy emlékmű, a régi rendszer sarló-kalapácsával, és körben egyéb szobrok.
Az utak állapota elmegy, bár néhol gödrösek, és porosak. De nem mindegyik, és én emlékszem, hogy volt idő, amikor még ennél is rosszabb volt a helyzet. Egyedül a vasúti átjáró gödrei nem változtak, ott tényleg, szó szerint csak lépésben lehetett átmenni az autóval. De a főutcával már semmi gond nem volt. Viszont régen jártam már macskaköves úton, ma sikerült :-))
Viszonylag könnyen parkoltunk, és kb. 1 órát sétáltunk, nézelődtünk. Ennyi elég volt a belvárosra. Utána bementünk egy kisboltba, vásárolni. Sok minden olcsóbb, mint nálunk. A sajtokat, felvágottakat nem ismerem, innivalót vettünk, ketchupot (többféle ízesítésű, nagyon finomak) majonézt, kristálycukrot, kekszet kimérve, és csokit szintén.
Visszafelé a határon nem voltak sokan, és 3 sáv is nyitva volt. (persze, beálltunk a leglassabban haladóba, ahogy az már lenni szokott :-))
Itt az ukrán oldalon viszonylag gyorsan végeztünk, kb. fél óra, a magyaroknál ment lassabban a dolog, itt egy órát vártunk.
Itt is kaptuk papírt a kocsiról, amit le kellett adni az ukrán ablaknál, ott megint beírtak a számítógépbe, oda is, vissza is csak az ukránok pecsételtek az útlevélbe, a magyarok nem.
A magyar vámnál minden autót átnéztek, persze, a jövedéki termékek miatt, kicsit le is égtem, mert a szőkenő nem tudta kinyitni a motorháztetőt, szerencsére az emberem segített, de azért volt röhögés :-)) Itt ismét ki kellett tölteni egy papírt, ugyanolyat, mint befelé, hogy mennyi üzemanyagot hozunk, és mi a kilométeróra állása.
Az úton hazafelé pedig alig volt forgalom, így gyorsan hazaértünk.
Végül pedig jöjjenek a képek:
Szemben a réges-régi szovjet stílusú, de jellegzetes épület, (nem tudom, ma mi célt szolgál, olyan kultúrházas típus, de egyébként nekem tetszik, annyira retrós) jobbra pedig a magyar főiskola lenyűgöző épületének egy kis része látszik.
Új épületek a sétálóutca végén.
A Kossuth tér másik oldala.
A sétáló utca, jobb oldalon a templom, vele szemben a Magyar Főiskola. Nekem ez a látvány nagyon tetszett.
Az emlékmű a park közepén.
Üzletek, magyar és ukrán felirattal. Tényleg magyar beszédet hallani, mindenütt.
A retró épület előtt ki van rakva térkőből, hogy Beregovo (cirill betűkkel) és Beregszász, valamint ha jól emlékszem, az 1067-es évszám. Elég nagy volt, nem tudtam egyben lefényképezni, így csak részlet látható belőle.
Miután hazaértünk, kérdeztem Bencétől: -Na, milyen volt Ukrajnában? Azt mondta: -A határon kissé unalmas, de azért jó volt!
Végül pedig egy ukrán zászló, csak a hangulat kedvéért:
Sajnos, tényleg csak majdnem. De nagyon-nagyon közel álltunk hozzá...
Van most a Retro-rádióban egy játék, aminek az a lényege, hogy a kocsira fel kell ragasztani egy retrós matricát, és ha a retrós autó meglátja, és bemondják a rádióban a rendszámot, akkor az nyert. Mert a retrós autó csak úgy össze-vissza megy a városban, és matricás autókat figyel. Elég nagy a város, tehát eleve nincs túl sok esély, de hogy ennyire kijönnek a szélére is, amerre mi lakunk, ezt nem gondoltam volna.
Na, hát nekünk is van egy ilyen retrós matricánk az autón, igaz, kicsit gyűrötten van felragasztva, (mert a párom nem ért hozzá...) de ez most nem számít.
Szóval, közel voltunk. Talán fél perc...vagy még annyi se.
Mondta is Bence, hogy: - Ha nem szaladok vissza az innivalómért, akkor nyertünk volna?
Ki tudja, már így utólag, mi lett volna, ha...
Úgy történt, hogy tegnap, éppen mentünk edzésre. Kikanyarodtunk a garázsból a T. utcára. Egyébként nálunk alapból a retró rádió szól, és nem csak a játék miatt. (meg néha-néha a neo) Ahogy kikanyarodtunk, éppen bejelentkeztek a retrós autóból, hogy ott állnak a T. utca végén a lámpánál, és előttük áll a nyerő autó, és hogy álljanak le a tesco parkolójában.
Láttuk őket. A következő lámpaváltásnál már mi álltunk ugyanazon a helyen. És körülnéztem, és ott akkor éppen egyik autón sem volt retrós matrica. Csak a miénken.
A szerencsések nyertek egy 10ezer forintos üzemanyag utalványt. Milyen jól jön ez a mai benzinárak mellett. És ha mi nyertük volna az utalványt, akkor rögtön el is tankoltuk volna. Ugyanis nálunk épp "porzott" a tank. De ezt a retrósok nem tudhatták, sajnos. Ahogy azt sem, hogy lemaradhatak volna kb. fél perccel :-))
Most már mindegy.... ez így esett. Azért érdekes volt.
Azt mondja meg nekem valaki, -már ha tudja-
hogy az én világosszőke hajú, kék szemű gyermekem miért néz úgy ki az útlevélképén, mint valami cigánygyerek??? :-))
Egyik emlékezetes nyaralásunk Kunhegyesen volt. Nem tudom, azóta mennyit fejlődött az a kemping, meg a strand, de akkor, 2000-ben egy katasztrófa volt az egész. Körülbelül olyan, mint a Zimmer Feri c. filmben. J) Szóval nálam: Kunhegyes = Zimmer Feri
Baráti társasággal mentünk, 12-en.
Kezdődött azzal, hogy kinéztük a prospektusból a szállást, amiben ígértek minden szépet és jót, ami a nyaraláshoz kell. Ingyenes belépő a termál strandra, 4 medence, teniszpálya, röplabdapálya, bowling és lovaglási lehetőség, főzési lehetőség, kényelmes szállás. Mindezt viszonylag olcsón, tehát már eleve gyanús lehetett volna az egész. De nem fogtunk gyanút. Lefoglaltuk a kényelmes szállást.
Ehhez képest kaptunk egy faházat, (közös teraszról 2 bejárattal) amiben (1 szektorban) 6 db fekvőhely volt (katonai emeletes vaságy), 1 asztal, és 2 szék. Polc, szekrény semmi. Mindenki táskából öltözködött. Víz persze nem volt, ill. volt, csak éppen tőlünk számítva a hatodik faházban, közös zuhanyozó, a hozzá tartozó „tisztasággal” együtt. El lehet képzelni.
Lovaglás a szomszéd faluban, bowling ki tudja hol. A teniszpálya és a röplabdapálya beton borítású volt, tele 10 cm-es repedésekkel, földdudorokkal, amiből kinőtt a dudva. Hogy azon a pályán évek óta nem játszott senki, az is biztos.
A strand állapota meg külön poén. Nemhogy tömeg, de egy lélek sem volt rajtunk kívül, és feltételezem, nem csak a rossz idő miatt.
A gyerekmedencét felverte a gaz. Nem is látott vizet, már évek óta. Az úszómedence termálvízzel volt feltöltve, ami eleve furán mutatott, (kék szín sehol, csak rozsdabarna) de amúgy is olyan koszos volt, hogy nem nagyon akarózott belemenni. A széléről békák ugráltak bele, ez komoly(!)
A két „beülős” termált lehetett úgy-ahogy fürdésre használni, ezeken volt tető, ami jól jött az eső ellen, de az első vihar ezt is lebontotta. Persze, miután láttunk patkányt is szaladni a medence mellett, valahogy a strandolástól is elment a kedvünk. Pedig ez volt az egyetlen szórakozási lehetőség, ázni a meleg vízben, kijönni már nem volt annyira jó, mert hideg volt a levegő.
Nem tudom, azóta mi lehet ezzel a stranddal, vagy felújították, (mert azért a termálvíz adott, ki lehet használni) vagy rég lepukkant, és bezárták. Nem néztem utána.
Kaja. Működött egy étterem-féleség a kemping területén, de nem volt valami nagy forgalma. Egyszer beültünk vacsorázni. Többet nem…
A gyereknek rendeltem egy fél adag kaját, ezt simán elfelejtették kihozni.
Az egyikünk kajájában döglött légy volt, a másikban egy hajszál. Amikor ez utóbbit visszavitette a gazdája, kihozták neki ugyanazt, de már hajszál nélkül.
A túrós palacsintában savanyú volt a túró. Az igaz, hogy ezért kárpótlásul kaptunk egy nagy tál lekváros palacsintát, ingyen, és a szakács is odaült hozzánk falatozni belőle, vagyis a hangulat jó volt, de ez nem változtatott azon a véleményen, hogy ez a kajálda kihagyható.
Másnap igénybe vettük a kijelölt tűzrakó helyet, bográcsban szerettünk volna lecsót főzni. Ugye minden vizes a környéken, bár akkor éppen szünetelt egy kicsit az eső. Nagy nehezen sikerült tüzet gyújtani, amikor látjuk, hogy rohan a gondnok, kezében egy poroltó, hogy mégis mit gondolunk mi, itt nem lehet csak úgy tüzet gyújtani, előbb engedélyeztetni kell az irodában. Mi csak néztünk kifelé a fejünkből, hogy most mi van? – Gondnok úr, akkor intézkedjen! Kérje meg nekünk az engedélyt!
Végül erre nem volt szükség, ellenben a gondnok úr leragadt nálunk, és ízlett neki a lecsónk J
A bárban (és társalgóban) volt egy nagy üveg Ouzó. Úgy dísznek volt kirakva a pult szélére. Pár napja már ott voltunk, amikor a gondnok felajánlotta, hogy felbontja az üveget, és megkínálja vele a társaságunkat. Ez rendes volt tőle, biztosan gondolta, ha ez a társaság a körülmények ellenére nem fordult sarkon, akkor megérdemlik az ajándék piát.
A településen egyébként nem volt semmi látnivaló. Volt egy templom a főtéren, és egy kisebb ruházati üzlet, egy élelmiszerbolt, egy zöldséges, és egy cukrászda-kocsma keverék, olyan régi szocialista stílusban.
Itt egyébként minden boltban ki volt írva, hogy „az árak forintban értendők”. Ez kissé furcsán festett, merthogy tudomásom szerint Magyarországon a forint a törvényes fizetőeszköz, mégis mi másban lehetne érteni, mint forintban. Egyik helyen meg is kérdeztük, hogy miben kellene másban értenünk a fizetőeszközt, és akkor kiderült, hogy ez fogyasztóvédelmi előírás, hogy ezt nekik ki kell írni. Mondjuk, sok értelmét nem látom, de azóta találkoztam már máshol is ilyen feliratokkal, és csak idő kérdése, hogy mikor írják elő nálunk is. (remélem, minél később)
Azért azt a pozitívumot nem hallgatom el, hogy az emberek nagyon kedvesek voltak itt, akár bolti eladó, akár járókelő.
Egyszer elmentünk kirándulni Abádszalókra. Tisza-tó, fizetős strand, (rossz idő esetén is) persze épp az eső nem esett, egy páran lézengtek a strandon, főleg olyan motoros hogyishívjákkal szórakoztak a vízen. (tényleg, mi annak a neve?)
Unalmas volt a strandon, csak bámultuk a vizet, mert ahhoz hideg volt, hogy megmártózzunk benne (csak bokáig sikerült) így hát elmentünk, hogy körülnézzünk a környéken. Egy babamúzeumot találtunk, nyitva is volt, benéztünk. Maga a múzeum érdekes is lett volna, csak éppen történt valami, ami miatt mégsem volt olyan jó az élmény.
Az egyik asztalra le volt téve egy könyv, amiben gyönyörű népművészeti képek voltak. Nem volt elzárva, az egész úgy nézett ki, hogy azért van oda téve, hogy akit érdekel, belenézhessen. A barátnőm imádja a népművészeti dolgokat, megnézte a könyvet, és nem győzte csodálni, hogy milyen gyönyörű dolgok vannak benne. Ekkor (igencsak fürgén) odaugrott a teremőr néni, kikapta a barátnőm kezéből a könyvet, és elkezdett sipákolni, hogy az az ő könyve, és csak véletlenül hagyta ott, és ez nem ok arra, hogy hozzá kell piszkálni, és különben is, minek nézünk bele, és mit nyúlkálunk hozzá az ő saját dolgaihoz, meg ilyenek. Döbbenet volt az egész. A barátnőm csak hebegett, hogy bocsánat, meg ő igazán vigyázva nézte, és ha lehet, szeretné végiglapozni, ha kérhetné, de a néni a hóna alá csapta a könyvet, odavetette, hogy: nem lehet, és tüntetőleg elvonult.
Na, most ezek után kinek van kedve még ott nézelődni? A hangulatunk jó érzékkel agyon lett csapva.
Úgy igazán nem sok látnivaló volt ezen a környéken, azt mondom, ha nem ezzel a társasággal megyünk, akkor foglalás ide, vagy foglalás oda… úgy sarkon fordultam volna első nap, hogy csak úgy porzott volna az út utánam. De így, társasággal poénra lehetett venni az apróbb (és nagyobb) bosszúságunkat, és azóta is nagyokat röhögve emlegetjük Kunhegyest, mint a legrémesebb nyaralásunkat.
Reggel megyek dolgozni, az emberek jönnek velem szemben. Az alábbi beszédfoszlányokat sikerült elkapnom:
Anyuka, és 10 év körüli fiúgyermek:
…
Anyuka, kiabál: -Nem érdekel!
Fiú kiakad: -Nem érdekel, megígérted!
Anyuka még jobban kiabál: -Akkor sem érdekel, nem érted?!
…
(Megjegyzésem: Bravo, tanítsd a gyereket arra, hogy ígérgess bele a világba. És nehogy partnernek tekintsd, hogy esetleg elmagyarázd neki, hogy netán miért nem tudod betartani, vagy mit ajánlasz helyette, áááá… ordíts, akkor a gyerek eldugul… mert a gyerek csak egy kis hülye….)
-----
2-3 év körüli reggel már koszos (félcigány)kölyök, koszos pólóban, és nagyon fiatal, nagyon hájas nő cicanadrágban:
…
Gyerek üvölt: -Kokakojjjaaaaa!!!
Nő: -Nem veszünk Coca-cola-t
Gyerek üvölt: -éééééééé!!!
Nő: -Na jó’van, gyere veszünk.
…
(Megjegyzésem: Ez is bravo! Duplán! Nem elég, hogy kólával itatod a kiskölyköt, még tanítsd meg neki azt is, hogy ha elég hangosan üvölt, vagy elég agresszív, akkor bármit megkaphat, amit akar
Mindig is szerettem naplót írni. Gyerekkoromban füzetbe kerültek a gondolataim, történeteim. Ezzel csak annyi volt a baj, hogy mivel teljes egészében magamnak írtam, és nem akartam, hogy bárki más elolvassa - állandóan dugdosni kellett. Aztán vagy sikerült jól eldugni - vagy nem...
Később a ragasztós módszert alkalmaztam. Beraktam egy borítékba, és szigszalaggal leragasztottam. Így legalább minden íráskor láttam, hogy próbált-e valaki hozzáférni a tartalmához. (sajnos, volt rá példa :-((
Kicsit fárasztó volt ez az állandó dugdosás.
A régi naplóimból már csak 2 van meg. Valamelyik megsemmisült, amikor a pincében feljött a talajvíz, és tönkrement minden, amit ott tároltunk, és volt olyan, amit én semmisítettem meg, hirtelen felindulásból, mert meguntam, hogy az aktuális párom nem elégszik meg azzal, amit elmondtam neki, további titkok után kutatott, és hiába kértem, hogy ne tegye...belefáradtam a dugdosásba, széfem pedig akkor még nem volt. (most már van, számkódos, és nagyon szomorú, hogy családon belül szükség van rá.... de ez van)
Pedig milyen jó lenne most elolvasni a régi írásaimat...
Most is írok naplót. Nem, nem a blogra gondolok, hanem arra, amit csak magamnak írok le. Nem is neten vezetem, pedig van rá lehetőség, a privát blog. Nem is a számítógépen tárolom. Van egy pendrive-om, ami mindig nálam van. Ott dekkol a jelenlegi naplóm, egy jelszózott word dokumentumban. Ehhez tényleg csak én férek hozzá. De mivel a tecnika ördöge nem alszik, készítek róla másolat egy zárt blogban, hogy legyen.
Mindenféle vegyesen. Életképek, szövegelések, kritika, észrevételek, egyszóval hangulatjelentés.