Most már leírom, mert minden évben készítek, és minden évben fél óráig keresem a receptet, hogy mennyi citrom, és mennyi cukor kell hozzá. Pedig egyszerű, akár meg is jegyezhetném, de nekem ez valamiért nem megy (mármint a receptek megjegyzése, meg fejből sütés-főzés, nekem le kell írni mindent)
Ma is elmentünk bodzavirágot gyűjteni. Tehát kezdődhet az idei bodzaital gyártás!Előszedtem az ötliteres üvegeket, és
Nos, akkor a bodzaital (és nem bodzaszörp!) receptje:
Egy 5 literes befőttesüvegbe 9-10 virág, kb. fél kiló cukor, 2-3 feldarabolt citrom és teleengedni vízzel. 2-3 nap alatt a meleg napon megpezsdül, akkor leszűrni, és utána hűtőben kell tartani - esetleg egy kis szalicilt tehetünk hozzá, ha nem fogy hamar.
Megjegyzés: valahogy minden évben kevesebb cukrot teszek hozzá, (drága a cukor!) és több virágot, és így kissé savanykásabban is nagyon finom.
Igen, szólt az ismerős, hogy kell ember, de nem tudja még mikor, nem tudja, hová, és nem tudja, hogy mennyiért, és egyáltalán még semmit nem tud, de majd másnap elmondja.
Eddig remény...
Aztán jött a másnap, ismerős nem jelentkezett, jelenleg nem elérhető.
Ez van, remény ismét nulla. Én már nem hiszek benne, hogy ebből lesz valami.
Elkezdtem más forrásból keresni. Eddig nem sok sikerrel.
Úgy látszik, egyre több embernek van tele a ...-e ezzel az országgal, és egyre többen lépnek le. Ez pedig azt jelenti, hogy lassan külföldön is betöltik az összes számításba jöhető munkahelyet.
Közvetlen környezetemből is egyre többen mennek. Persze, ha valakinek kint van a rokona, jó ismerőse, akor könnyebb. Nekünk senkink nincs ott.
Semmi jó hír nincs, a napokban sikerült elérni ígérgetős ismerőst, persze, nyilván most nincs hely, nincs lehetőség.
Újabb ígéret, ha lesz valami, bárhol, nekünk szól elsőnek.
Most már nagyon érzem az anyagiakban a szorítást, 22-e van, és összesen 4 ezer Ft-unk van fizetésig. Ami hol van még! Jó, éhen nem maradunk azért, mert van a fagyasztóban is kaja, meg nyilván van némi pénztartalék is, amihez csak akkor nyúlunk, ha nagyon muszáj, de hosszú távon ez sem megoldás, hogy több a kiadás, mint a bevétel, mert a tartalék is elfogy egyszer, és akkor annyi...
Most valahogy egyáltalán nem bízom abban, hogy összejön a külföldi (vagy akár helyi, de jobban fizető, netán plusz hétvégi) munka, elveszett belőlem minden remény. Megette a fene... Valahogy az eddigi életem is mindig úgy alakult, hogy ha a sorsom kezdett jobbra fordulni, akkor biztosan jött valami, amitől mégsem lett jó. Mintha arra lennék kárhoztatva, hogy állandó kűzdés legyen az életem, és nehogy már könnyebben megkapjak dolgokat. (amik nem nagy dolgok, egy-egy új cucc, egy hétvégi kirándulás, egy utazás, vagy háztartási gép, szóval, olyanok, amikhez nem árt némi lóvé.)
És persze, hogy dühít, és elszomorít, hogy nekem miért nincs szerencsém, nekem miért nem jön össze semmi olyan, amitől kissé könnyebb lenne az élet, hogy haladnánk egyről a kettőre, és nem csak egyik hónapról a másikra élnénk, fillérezve, beosztva. Én miért nem érdemlem én ezt meg, amikor már annyiszor voltam nehéz helyzetben, és mindig talpra kellett állni valahogy, és igaz, eddig még mindig sikerült, de valahogy mindig nehezebben álltam talpra, és most félek, hogy nem tudom (tudjuk) megoldani a helyzetet.
Kissé belefáradtam már.
Már elmúlt Húsvét, de ígérős ismerős még nem jelentkezett. Telefonja kikapcsolva. Gyanús, hogy még nem jött haza külföldről, tehát még van némi remény.
Kiderült az is, hogy kedvesem visszautasított egy észak németországi helyet, miszerint az túl messze van.
Kár volt, és erre ő is rájött... mert igaz, tényleg messze van, de cserébe jobban fizet.
Most már úgy vagyunk vele, hogy mindegy hogy hol, nem válogatunk, csak legyen valami.
... az van. De mint tudjuk, ígéretekkel tele a padlás.
Szóval, az van, hogy ismerős néz egy helyet. Persze, hogyne...mehetünk családostól is, nem kell nyelvtudás, lesz mindkettőnknek munkahely, gyereknek iskola, meg lesz hol lakni, elintéznek mindent....
Majd húsvét után megmondja, van-e hely, és hol.
Persze... szerintem túl szép ahhoz, hogy igaz legyen.
Mivel már semmi sem olyan, mint rég, gondolkodnunk kellett egy "B" terven.
Ezért készült most egy ilyen kategória is.
Hogy mi az, ami megváltozott?
Pl. a jövedelem. Eddig viszonylag jutott mindenre, amire kellett, nem éltünk nagylábon, hó végén már számolgatni kellett, néha a tartalékhoz nyúlni, de kifizettük a rezsit, a hitelt, az iskolai kiadásokat, tankoltunk, bevásároltunk, belefért néhány ruhadarab, ami kellett, és volt némi "extra" is, (pl. kalandpark, gokart, könyv, stb) és emellett azért kitartott fizetéstől fizetésig.
Most, a páromtól elvontak csaknem 40000 Ft-ot a csökkent munkaképességűek jövedelmének változása miatt. Szerencsére, neki volt munkahelye, de mivel eddig nem kereshetett többet a minimálbérnél, most, hogy megszüntették a nyugdíjat, nem ajánlottak magasabb fizetést cserébe, így marad a minimálbér....
Én sem keresek túl sokat, ez így már kevés lesz, ahhoz, hogy gond nélkül meg tudjunk élni belőle.
A legegyszerűbb az lenne, ha megszabadulnánk a hiteltől (autó) de ebből most nincs menekvés, csak ráfizetéssel, akkor meg nem csináltunk semmit. (és itt most nem térnék ki arra, hogy a kormányunk miért csak a lakáshiteleseken segít) Tehát fizetni kell, amíg ki nem fut...
A másik dolog a munkahelyem. Én nagyon szerettem ott dolgozni. Jó volt a hangulat, érdekes volt a munka, ritka rendes, emberséges főnökeim voltak, szerettem bejárni.
Jött azonban néhány újítás, átszervezés, stb, új emberek a központba, a régieket kitakarították. A mi igazgatónk sem úszta meg, egyszerűen nem nézték jó szemmel, hogy emberszámba veszi a munkatársait, közvetlen, és ha kell, beáll dolgozni. Most már droidosodunk, nem szabad gondolkodni, véleményt nyilvánítani, stb. mert vannak erre emberek, akik ezt megteszik helyetted. Igaz, hogy sokszor rosszul, vagy figyelmetlenül, pluszmunkát, idegességet okozva ezzel a másik dolgozónak, de ez már senkit nem érdekel.
Az új igazgató olyan, amilyen, nehezebb, mint a régivel volt, kissé merev, de azért ki lehet vele jönni, habár látszik rajta, hogy nagyon félti a helyét, és nem bízik senkiben. Követel, ami még nem lenne baj, de azóta másfél ember munkáját végzem, és nem bírom utolérni magam, és mindig csak azt hallom, hogy még most sincs kész? Ez nem igazán motivál.
Ráadásul átrendezte a munkaterületemet, ami ha jobb lenne, mint a régi, egy szót sem szólok, de sokkal rosszabb, logikátlanabb. Eddig minden a kezem alatt volt, tudtam "pörögni", most meg bizonyos helyekre alig tudok hozzáférni. Úgy szar az egész, ahogy van, de nem szólhatok, mert az igazgató állítja, hogy az úgy jó.
Tény, és való, nem leszek nála népszerű, de fogok némi rendezkedést csinálni még, mert így nem tudok hatékonyan dolgozni, viszont olyan jó, mint volt, így sem lesz.
Ráadásul, ha kipenderítik innen ezt az igazgatót, egy pszihopata jön a helyére, akiről jót még nem hallottam, az egyik városban pezsgőt bontottak, amikor áthelyezték (közelebb hozzánk) de előtte még kirúgott néhány embert, és nem a rosszul dolgozókat.
Mivel itt van a lakhelye a mi városunkban, ide pályázik, és már régóta megcsinálták neki a helyet, (a régi igazgatónkét) de mivel ő kitálalt a központban, hogy mi a szitu, nem engedték ide a pszihopatát, mert németeknél ilyen nincs, hogy helyet csinálunk a havernak.
Persze, mindenki azt mondja, hogy ez csak idő kérdése. Mindenesetre ha ő idejön, én alighanem repülök, mert egyrészt nem vagyok az a némán bólogató típus, másrészt meg ha van a helyemre pályázó haver akkor félek, hogy hirtelen nem leszek majd jó munkaerő...
Meg különben is, nem érzem már második otthonomnak. Eddig e lehetett menni, bármikor, bármiért, csak úgy, munkaidőn kívül, most meg ha valamit bent hagytál, akkor is a biztonsági őr kísér fel. :-((
Ráadásul nagyon megharagudtam az egyik munkatársamra, akivel baráti viszonyban voltunk, de miután összeállt egy kúrvával, /aki szintén velünk dolgozik, de eddig nem zavart az életsítílusa, amit szabadidejében csinált,/ viszont a volt "barát" megváltozott velem szemben, és valótlan dolgokat állít rólam, nagyon rosszul esik, hogy ezt csinálja, mert én okot nem adtam rá, úgy érzem, csak őszintén megmondtam neki, hogy ezért a kúrváért kár volt otthagyni a feleségét, meg a gyerekét, mert ez nem szerelmes belé, csak számító dög, akinek éppen egy f@.. kellett, meg egy biztos anyagi háttér, és ezt is csak az ő érdekében, barátként mondtam neki, hogy tisztán lásson. De kár volt... Azóta egymást uszítják ellenem, nem kellemes összefutni egyikükkel sem, és nagyon elromlott a kapcsolat köztünk. Én meg nem felejtek....
Szóval, megfogalmazódott bennünk, hogy innen lépni kell.
Nem lesz könnyű, és nem is biztos, hogy sikerül.
De megbróbáljuk.
Ez a "B" terv.
...vagy csak gyors felmelegedés?
Ma rövidujjú pólóban fociztunk a tornapályán, ott, ahol alig egy hónapja még szánkózni voltunk.
Kicsit fura volt, hogy semmi levél a fákon, messzire ellátni az erdőben, meg semmi zöld, volt viszont rengeteg ember, gyerek, és biciklis.
Éppen úgy, mint nyáron...
Nézegettem a fényképeket a számítógépen, és meglepődve láttam, hogy tavaly ilyenkor biciklivel mentünk a városba, vittünk zászlót a virágágyásba, és a gyermek hosszúujjú pulcsiba, és mellénybe volt öltözve.
Pedig ma sem volt rossz idő, de azért a dzseki, sapka nem került le.
Sétáltunk egy jót, Tokajban.
Igaz, olyanra is emlékszem, amikor a gyermek középső csoportos ovis volt, és vitték a kis zászlót leszúrni, a Kossuth térre, de nem sikerült nekik, mert annyira fagyos volt még a föld.
Az idén még nem vettük elő a bringát, ott állnak porosan, leeresztett kerékkel, a közös tárolóban.
Ma az egész internet ezzel van tele, úgyhogy én sem maradok ki belőle. Hurrá, Karácsony, és Boldog ünnepeket!!!
Jó Karácsonyesténk volt, játszottunk, majdnem éjfélig. Kinect, Cluedo, Lego, darts.... A kölykök is élvezték, mi is.... Az a jó, ha úgy elmegy az idő, hogy észre sem vesszük. Ez most ilyen volt ...
Elkészült a szokásos, éves naptáram, most egyszerűen csak átirányítok :-))
Amikor a bejárathoz értünk, kissé megijedtem. (ennyi fekete öltözetű ember egy helyen...)
Azt mondtam magamnak, hogy nem vagyok normális, hogy egy 10 éves kölyköt ide hozok.
De aztán láttam, hogy más szülő sem normális. Sőt! Elég sok szülő nem normális. Úgyhogy megnyugodtam.
Meglepően sok gyerek volt a Kárpátia koncerten. (ami este, 21 órakor kezdődött)
De a gyereknek semmi baja sem lett, hogy péntek este nem került időben ágyba.
Nagyon is élvezte az egészet.
Énekelte a dalokat. Tapsolt.
Tetszett neki a sok zászló. (Megígértem, hogy jövőre neki is szerzünk egyet) Nyilván, jövőre is jönni kell.
Összességében jó buli volt.
Ismét Ukrajnában jártunk, sikerült egy kis pénzt elköltenem. Csak adidas cuccokat kerestem. Vásárlásom eredménye:
2 szabadidő alsó, 1 póló, 1 kisebb méretű hátizsák, 1 pár 34-es cipő. Mindezt kb. 14000 Ft-ért.
(Csak úgy zárójelben megjegyzem, hogy a cipő az biztos nem eredeti, viszont jól néz ki, és kb. megfelel a minősége a nálunk kapható kínainak, amilyet nemrég vettem esőcipőnek 3000 ft-ért, a hátizsákkal is vannak kétségeim, hiába van benne cimke, de az anyaga egész jó, viszont a nadrágok, és póló teljesen beillene a magyarországi adidas boltok kínálatába.)
Úgyhogy végeredményben elégedett vagyok a bevásárlótúrával :-))
Megtalált engem is egy nigériai. Mármint csaló.
Amikor megvettük a fiamnek a biciklit, nem sokkal később a régit felraktam a topapro-ra, mert ugye minek tároljam, hátha akad valaki, aki megveszi.
Írt a topapro e-mailt, hogy egy bizonyos thomasmorgan@blumail.org érdeklődik a bringa után, és mellékelték is a szöveget, ami meglepetésemre angol nyelvű volt.
Itt még nem is volt semmi gyanús, habár megfordult a fejemben, hogy minek vásárol valaki magyar nyelvű oldalról, ha nem tud magyarul, esetleg nem is itt él, de hát ez még előfordulhat.
Segítségül hívtam a google fordítót, és valami olyasmi áll a levélben, hogy fennáll-e még a hirdetés, és érdeklődik a szállítási költségek iránt.
Na, itt megemlíteném, hogy én a bringát még Magyarországon belül sem vagyok hajlandó postázni, nemhogy külföldre. Úgy hirdettem, hogy benne van a város neve is, és akit érdekel, jöjjön el, nézze meg, ültesse rá a gyereket, és csak akkor vigye el, ha minden tekintetben megfelel.
Gondolkodtam is, hogy reagáljak-e egyáltalán a levélre, de hát engem úgy neveltek, hogy ha megszólítanak, akkor illik válaszolni. Tehát megírtam neki -(természetesen magyarul, mert gondoltam ő is ismeri a google-t, és ha én használni tudtam, akkor ő is veheti a fáradtságot),- hogy én nem értek angolul, és azt is, hogy az áru csak személyesen vehető át, postázást nem vállalok.
Erre másnap jött egy szintén angol nyelvű szöveg, amiből azt szűrtük le, (mármint a google és én), hogy a fiának akarja megvenni a bringát, és küldjem el az alábbi címre, meg adjam meg a számlaszámomat, hogy átutalhassa a pénzt, meg a szállítási költséget, stb. Néztem az adatokat, a cím: Nigéria.
Na, persze. Hallottam én erről a népségről korábban, és azt nagyon megjegyeztem, hogy nem bedőlni nekik. Meg különben is....
A levél elejét olvasva az járt az eszemben, hogy most szépen válaszoljak neki, hogy nem értette meg, hogy nem postázok, vagy erősebben fogalmazzak, hogy értse... netán fordítsak angolra.... de aztán eljutottam a Nigériai postacímhez, és leesett, hogy engem bizony itt csúnyán hülyének akar nézni valaki.
Az már csak a ráadás, hogy a Thomas Morgan úr fiát teljesen másképp hívják, mint az apját....
Úgyhogy levelet töröltem, bringa marad, majd ha a nigériai becsenget, és kezembe nyomja az árát, akkor viheti. Addig meg kapja be... és járjon gyalog
Elképesztő egyébként, hogy mik vannak, az ember állandóan legyen résen, ha nem akarja, hogy átcsesszék a fejét. Rákerestem erre a neten, és kiderült, hogy ez egy igencsak gyakran alkalmazott csalási módszer.
Nagyon remélem, hogy senki sem fog bedőlni nekik.
Most sem hagyjuk ki:
Korábban már volt erről szó, hogy szerintem ezeket a bolti festékeket színvakok tervezik, mert ne mesélje be nekem senki, hogyha én megveszek egy szőke színárnyalatot, és attól az én világos szőke hajam bebarnul - akkor az alaphajszínemmel van a baj.
Nem. A szőke az náluk barna, a platinaszőke az náluk szőkésbarna, és még sorolhatnám. Egyszerűen nem az a színárnyalat jön ki, amit ők ígérnek, nem írják rá, hogy az világosbarna lesz, és nemilyen-olyan szőke. Akkor majd legközelebb a vásárló vesz egy másik árnyalatot, majd egy másikat, másikat, míg végül megtalálja a megfelelőt, akkor ők azt megszüntetik, és új fantázianeveket dobnak a piacra, és kezdődikminden elölről.
Marketing ez, kemény marketing - értem én....
Én pedig azt csinálom, hogy van a festékek dobozain az a kis fülecske, amin rajta van a festék márkája, meg a száma, szóval azt én levágom, ráírom a saját tapasztalataimat, azt, hogy milyen szín jött ki belőle, és legközelebb a szerint választok, nem a doboz felirata szerint. Mert én nem szeretek mindig egyforma árnyalatot, amióta megszünették a kedvencemet, a 247-est, ami egy nagyon jó vörösesszőke szín volt, és azóta sincs még csak hasonló sem a piacon- na azóta változó vagyok. Hol szőkébb, hol barnább, hol aranyba játszó, hol homokszínű. Mikor milyen kedvem van.
És nem kísérletezek, hogy úgysem olyan jön ki, amit elképzeltem. Csak előveszem a fülecskéket, kiválasztom a saját árnyalatomat, és e szerint vásárolok. Célzottan. Akkor is, ha a dobozára teljesen más van írva.
Azóta olyan színű a hajam, amilyet szeretnék. Házilag festve, olcsón.
Megvettük végre az új bringát Bencének, mert a mostani, egy 20-as MTB már eléggé kicsinek bizonyult. Igaz, tekerni még tudott vele, de a térde már egész közel volt a kormányhoz, így nincs mese, cserélni kellett.
Elég sokat variáltam, és tájékozódtam a témában, többen ajánlották, hogy vegyek neki 26-ost, alacsony vázzal, máshol meg azt mondták, hogy biztonságosabb a 24-es.
A gyerek most 10 éves, és 142 cm magas. A 26-os kerékpárt 150 cm-es magasságtól ajánlják. A 24-est 9-12 év között, és kb. 155 cm-es magasságig. Tehát Bence pont határeset. Azért tudná hajtani a 26-ost is és ez esetben hosszú évekre le lenne tudva a bicikli téma, de mégis a 24-es mellett döntöttünk.
Hogy miért? Egyrészt azért, mert Bence eléggé óvatos típus, nem az a nagyon vagánykodó gyerek. Biztosabban közlekedik a 24-essel. Megállásnál, ha leteszi a lábát, könnyebben megtartja a biciklit. Azon kívül arra is gondolni kell, hogy lifttel közlekedünk, és több ajtón keresztül, valamint lépcsőn (keskeny rámpán) kell fel-le tolni a bringát, az ő erejével könnyebben kezel egy 24-est. Ráadásul a fékkarok is kisebbek, mint egy felnőtt biciklin, az ő kis gyerekkezével könnyebben behúzza.
Hát ezért lett 24-es. De mivel 1-2 év múlva ezt is ki fogja nőni, így nem ruháztunk be egy újba, hanem használtat kerestünk. Találtunk is, nem kézből vettük, hanem kerékpárbolton keresztül. Így át lett nézve, és fel lett szerelve a szükséges eszközökkel, amit a KRESZ előír.
Aztán majd 1-2 év múlva újra kezdjük a bringakeresést. De akkor már újat.
Tetszett ez:
és még jobban ez:
de mivel a 24-es mellett döntöttünk, ez lett belőle:
/A képek a testbike.hu és a bike-shop.hu -ról lettek kölcsönvéve./
Na, igen...ismét előjönnek az iskolakezdéssel kapcsolatos dühöngéseim.
(arra már szót sem vesztegetek, hogy kisméretű hátizsákot a városban csak gyerekes, vagy lányos mintával lehet kapni,mintha a fiúknak nem kellene hátizsák. Ja, van, márkás, semmi extra, de az ára a fellegekben...hát kösz.... Majd veszünk normális fiúsat a decatlonban, ha pesten járunk. Mert ott gondolnak a nagyfiúkra is...)
Na, de vissza a témára, amin kiakadtam, és amire a címben is utaltam.
A mi iskolánkban tesiórára piros rövidnadrágot, és sárga pólót kérnek. A fiam tesicucca egy rucanor nadrágból, és egy fibri pólóból állt. Mindkettő jól bevált, jól bírták a mosást, stb. Simán jó lennének még a következő évben is.
Igen ám, de a gyerek nő. Így a cuccokat újítani kell.
Póló
Gondoltam, a póló sima ügy, bemegyek a papír-írószerbe, ahol a fibrit árulják, és veszek egyet. Hát persze....
Az üzletben láttam, hogy van választék. Az ára egy kissé felment, bár ez nem meglepő a mai világban. (eddig sem volt olcsó, de a minőségéhez képest a megfizethető kategóriába tartozott) Szóval, ezt még lenyeltem volna, ezt a 600 ft-os áremelést, de ahogy levettem a polcról a megfelelő méretű, és megfelelő színű pólót, de rögtön láttam, hogy valami nem stimmel.
Először is, az anyaga: köszönő viszonyban sincs a korábbi anyag minőségével. Ez egy lötty. Egy ritkás szövésű, nyúlós, puha pólóanyag, ami ránézésre max. az első mosásig tartja a formáját, de lehet, még addig sem. Ettől még a kínai is jobb, ha minőségben nem is, legalább árban.
Itt mondtam az eladónőnek, hogy ez nem ugyanaz a minőség, mint a régi. Volt egy gyenge próbálkozása, hogy dede, ez a fibri, rajta van az embléma is... de széthajtottam a pólót, és láttam, hogy extra-gáz. A szabása sem ugyanaz, széles (bő) és rövid. Vagyis nagyon béna... Na, itt, ezen a ponton az eladónő is elismerte, hogy ez már nem ugyanaz, mint amit a fibri márkánál megszoktunk. Azt is mondta, hogy ezt jelezték a gyártónál is, de azt a választ kapták, hogy tetszik-nem tetszik, ez van, és ők nem nagyon ugrálhatnak, mert valamit árulniuk kell.
Természetesen, a pólót nem vettem meg. Az dühít, de nagyon, hogy egy évek óta jól bevált nevet tesznek így tönkre, és az, hogy mivel ugyanazon a név alatt árulják, és ugyanúgy megkérik az árát, így a vásárlót nézik teljesen hülyének. (és itt nem az üzletre, hanem a szállítóra gondolok) Mert sokkal tisztességesebb lett volna azt mondani, hogy fibri nincs, de van helyette fibri-2, vagy akármi, mert most csak ezt tudják szállítani.
Akkor nem csalódik az a vásárló, aki a megszokott minőséget várja, amit ráadásul meg is fizettetnek vele.
Nadrág
Ez se semmi.... itt azon tudtam kiakadni, hogy egy sima, vékony pólóanyagból varrott, sima, egyszerű, zseb nélküli, rossz szabású (szűk szárú, béna), gagyi nadrágért hogy van képük elkérni 2800 Ft-ot???
Igaz, akinek nem tetszik, ne vegye meg... van a piacon házilag (csak lock-kal) varrott, ugyanolyan sima, gyenge, vékony anyagból készült, "semmi formája nincs" rövidnadrág, de az "csak" 1000 Ft-ba kerül. Ha jobban meghúzom, látszik a gyenge varrás, hogy fogja ez kibírni a tesiórákat, nem tudom.
De igazán nem is érdekel. Vettem vékony hurkolt, jó minőségű szabadidő anyagot, 750 Ft volt fél méter. Kell még hozzá gumi, 1 m-nél nem több, és megvarrom, így a nadrágkérdés meg lesz oldva.
De mit csináljon az a szülő, aki nem tud varrni, és a piacra sem jut el? Nyilván, megveszi a vackot, jó pénzért. Sokan kénytelenek ezt tenni. Ezt pedig kihasználják a gyártók és készítők, de nagyon-nagyon. És nagyon rondán.
Szülinapomra kaptam egy narancsfát (is). Amikor megkaptam, volt rajta rengeteg virág, (nagyon kellemes illattal) és 1 db növésben lévő zöld narancs.
Most a virágokból pici zöldnarancsok lettek, az 1 db növésben lévő zöldnarancs viszont eltűnt... :-))
/képek a google képkereső szíves közreműködésével innen lettek kölcsönvéve:

Bárminek lehetne nevezni, de magányos farkasnak nem. Már gyerekként különféle klikkekhez csatlakoztál, és ma is legfőképpen a tiédhez hasonló gondolkodású emberek társaságában zajlik az életed - önazonosságodat ugyanis nagyrészt az a csoport határozza meg, amelyhez tartozol. Akkor érzed jól magad, ha egyértelmű visszajelzéseket kapsz arra vonatkozóan, hogy fontos vagy az adott körben, ennek érdekében pedig igyekszel is a középpontba kerülni. Ha nem méltatnak eléggé, visszavonulsz, hiszen a másodhegedűs szerepét nem neked találták ki, ám így az önmagadban és a világban való hitedet is elveszítheted. Vannak barátaim, tehát vagyok - akár ez is lehetne a mottód.
Mindenhol otthon érzed magad, ahol idegen nyelven beszélnek. Ugyanolyan szívesen vagy együtt a különféle kultúrákból származó emberekkel, mint saját hazád toleráns és nyitott lakóival. Keresed azok társaságát is, akik messziről érkeztek. Az utazás egyfajta belső igény számodra - amellett, hogy vonz a távolság, folyamatos késztetést érzel horizontod tágítására is. Fogékony vagy az új ingerekre, ám megesik, hogy ezek a kelleténél nagyobb hatást gyakorolnak rád. Így aztán hited és világképed gyakorta változhat, attól függően, hogy éppen milyen benyomások érnek a külvilág részéről.
Rendkívüli nyitottsággal és kíváncsisággal áldottak meg az égiek, aminek egyebek mellett a karrier terén is nagy hasznát veheted. Intellektuális beállítottságod révén ugyanazt a dolgot általában több szemszögből is megvizsgálod. A mások számára átláthatatlan helyzetekben is képes vagy logikusan gondolkodni, és pillanatokon belül több javaslatot is teszel a megoldásra - ez utóbbit illetően segítségedre lehet jó kombinációs készséged és fejlett képzelőerőd is. Ráadásul jó kommunikációs és kapcsolatteremtő képességednek köszönhetően szinte bármilyen struktúrába könnyedén beilleszkedsz. Buktatót jelenthet viszont az, hogy miközben az ötletek szinte egymást kergetik a fejedben, nem sikerül összpontosítanod az adott feladatra - így akár végzetes hibát is ejthetsz. Sikeres lehetsz minden olyan területen, ahol közvetítőszerepet tölthetsz be, illetve ahol nagy jelentőséggel bír a kommunikáció.
Bár nagyra értékeled a barátságot, tartva az esetleges csalódásoktól, illetve az azokból fakadó sérülésektől, nagyon megválogatod, hogy ki az, aki előtt kitárulkozol. Így aztán viszonylag kevés barátod van, mellettük azonban - főként toleranciádból és lojalitásodból fakadóan - az idők végezetéig kitartasz, és ez jellemzően fordítva is igaz. Társas kapcsolataid egyfajta biztonságot adó hátteret is jelentenek számodra, ám, ha úgy adódik, látszólagos félénkséged ellenére hezitálás nélkül kiállsz a többiek mellett. Hangulatváltozásaid, illetve sértődékenységed ugyan rányomhatja bélyegét a barátaiddal való viszonyodra, ám ők sok jó tulajdonságod fényében előbb-utóbb megbocsátják ezeket a gyengeségeidet. Ennek köszönhetően gyorsan túllendültök az esetleges mélypontokon, és ott folytatjátok, ahol abbahagytátok.
A munkában legbenső énedet igyekszel kibontakoztatni, miközben környezetedre is folyamatosan hatást gyakorolsz. A magad igencsak sajátos szemszögéből közelíted meg a problémákat, és nem kevésbé eredeti módon oldod meg őket. Ha elhatározol valamit, arra teljes erőddel ráveted magad, és szinte biztosan véghez is viszed. Megeshet azonban, hogy éppen a benned kavargó hatalmas energiák hatására nyughatatlanná és szélsőségessé válsz - ezért nem árt időnként lehetőség szerint kiszakadnod a mindennapi taposómalomból. A beosztotti pozíció nem neked való - ilyenkor úgy érzed, gúzsba kötve kell táncolnod. Szerencsére minden esélyed megvan arra, hogy viszonylag fiatalon vezető pozícióba kerülj. Neked való terület lehet az orvoslás - különösen azon válfajai, melyekben manuális készségednek is hasznát veheted -, de jól elboldogulsz a technika és a pénz világában, illetve a sporttal kapcsolatos területeken is.
Szükséged van arra, hogy időnként visszahúzódhass valamiféle menedékbe. Sőt, adódhatnak olyan átmeneti szakaszok az életedben, amikor az egyedüllétben találod meg a boldogságot és a beteljesülést. Az elvonultság révén nemcsak gondolataid és érzelmeid csitulnak el, hanem új energiákkal is feltöltekezel - ám ami a legfontosabb, a benned rejlő értékeket is ilyenkor fedezheted fel, és fokozatosan világossá válik előtted az is, hogy miként bontakoztathatod ki azokat. Ha mindezt a gyakorlatban is sikerül kamatoztatnod, tökéletes harmóniában élhetsz a világgal. Érdemes mélyebben tanulmányoznod a spirituális tanokat - ily módon szerzett ismereteid révén ugyanis környezeted javára válhatsz, ami tovább erősíti benned a tudatot, miszerint végső soron minden és mindenki egy.
Mély érzelmek és intenzív szenvedélyek munkálnak benned, ám attól tartva, hogy előbb-utóbb átveszik fölötted az irányítást, elnyomod őket magadban. Eközben erős késztetést érzel arra is, hogy környezeteddel szemben megvédd belső világodat. Így aztán gátlásos, távolságtartó ember benyomását keltheted, ami a legkevésbé sem könnyíti meg számodra a kapcsolatteremtést. Mindez nem csupán a magánéletedre, de közvetetten a karrieredre és általában a társadalmi érvényesülésedre is rányomhatja bélyegét. Ha túllépsz ezen az állapoton, és nagyobb teret engedsz az önkifejezésnek, fokozatosan megszabadulhatsz a visszahúzó erőktől, és ezáltal nagy horderejű, pozitív változásokat generálhatsz életed minden területén.
Karizmatikus személyiség vagy, akit semmilyen kategóriába nem lehet besorolni, ám hajlamod van az individualizmusra és a lázadásra. Tiltakozol az elnyomás minden formája ellen, és magától értetődő természetességgel állsz ki a gyengék és kiszolgáltatottak mellett - esetenként a várható következmények mérlegelése nélkül. A fentiekből adódóan életedben nagy jelentőséggel bíró, esetenként sorsfordító változások követik egymást, melyek éppúgy hozhatnak jót, mint rosszat. Ám ez utóbbiak is magukban hordozzák a továbblépés és a fejlődés lehetőségét, így előbb-utóbb garantáltan megtalálod a helyed. Segítségedre lehet ebben fejlett beleérző képességed is, illetve az okkult tudományok terén szerzett jártasságaidat is hasznosíthatod bizonyos mértékig a mindennapi életben.
Gondolkodásmódod erőteljesen intuitív, esetenként misztikusba hajló. Ráadásul az égiek magas fokú kreativitással és eredeti látásmóddal áldottak meg - ám kiváló elképzeléseid nem mindig valósulnak meg, ugyanis hamar kifáradsz, ilyenkor pedig jócskán alábbhagy a lelkesedésed. Mindemellett szenvedélyesen vágysz arra, hogy új ismereteket szerezz, ám megesik, hogy a fejedben tolongó információkat nem sikerül rendszerezned, így tudásodat éppen akkor nem vagy képes hasznosítani, amikor a legnagyobb szükség lenne rá. Valószínűleg tehetséges vagy a művészet valamely, de akár több ágában is. Ha lehetőséged nyílik rá, érdemes kötetlen munkaidőben vagy távmunka keretében dolgoznod, mivel a struktúrákba való beilleszkedés nem mindig problémamentes számodra.
Titokzatos nő vagy, akit egyfajta misztikum leng körül. Ám miközben gondoskodsz arról, hogy a külvilág ne fürkészhesse ki titkaidat, ellenállhatatlan vágy él benned a rejtett összefüggések felderítése iránt - olyannyira, hogy a cél érdekében bevetett eszközöket sem mindig válogatod meg. Mindemellett az égiek rendkívüli szuggesztivitással is felruháztak, amit hajlamos vagy a mindennapok során bevetni. Bár magadnak sem szívesen vallod be, szívesen uralkodsz mások lelkén - nem feltétlenül azért, mert ebből bármiféle előnyöd származik, egyszerűen csak megnyugtat a tudat, hogy befolyással lehetsz környezetedre. Megtörténhet azonban, hogy elveted a sulykot, ezért a körülötted lévők sorra elfordulhatnak tőled, és az elhagyatottság juthat osztályrészedül.
Mindenféle vegyesen. Életképek, szövegelések, kritika, észrevételek, egyszóval hangulatjelentés.